Kedden este John barátom születésnapját ünnepeltük, és végül egy felukkán – nílusi vitorláson – kötöttünk ki. Nagyon vidám este volt, énekléssel, rengeteg nevetéssel, csillagokkal, és széllel, amely újra és újra úgy megpördítette a hajónkat, hogy

Az Angyalok városa megy az egyiptomi tv egyik csatornáján. Talán emlékszel a körtés jelenetre. Amikor az Angyal megkéri a doktornőt, akibe beleszeretett, hogy mesélje el a körte ízét. A nőnek csak körte, de neki, aki még sosem kóstolta mindez új, rácsodálkoznivaló.

Rengeteg szépséges üzenetet kaptam a születésnapomra, nem is volt még időm az összeset megköszönni. De az egyik legnagyobb meglepetésem az volt, hogy sokan mennyire ügyeltek arra, hogy azt írják az ISTENNŐ éltessen. Régen ennek jelentősége lett volna számomra.

„Többé már nem választottam a védekezést, mert megtöltött és felszabadított a szeretet. Kiszabadított a dualitás hiedelmeiből, abból, hogy elhisszük a szétválasztottságot és azt, hogy védekeznünk kell. Emlékeztem arra, hogy ők én vagyok, és én ők vagyok,

„A Szeretetthez tarozom és látom a két világot EGYnek” – mondja Rumi. „The Beloved” – ez az angol szó, amely Rumi verseiben megjelenik Isten leírására. Lefordíthatom úgy, hogy „a Szeretett”, de valahogy mégsem adja át mindazt, ami a szóban rezeg. Glastonbury

2011. márciusában egy kisebb csoporttal végigutaztam Felső-Egyiptom Nílus menti templomait, és ami legmélyebb felismeréssel érintett az az összes Templomban többszörösen visszaköszönő kép volt: Istennő áll a fáraó vagy a megjelenített Istenség mögött és áldással

„Azt mondják, van egy ablak, mely szívből szívbe nyílik. De, hogy lehet ott ablak, ahol nem maradtak falak?” – mondja az egyik kedvenc Rumi idézetem. A vasárnap esti Intimitás szertartáson tettünk egy kört, amiben mindenki megfogalmazta, hogy neki mit jelent az intimitás.