“…Közben a Templom zegzugos folyosói és falai is életre keltek, mint a homokdűnék. Sorban bukkantak elő a Papnők, akiknek látása felelt nővérük harmadik szemében fénylő arany lángra. A Papnők kezei összeértek, ahogy felsorakoztak nővérük mellett a Templom falának peremén, mindannyiuk homlokában ugyanaz az arany láng világított, szíveik pedig izzón értek össze Harcosaik szívével.

Az Őrzők ünnepeltek, ünnepelték a pillanatot, amelyben a Férfi elindult…”

Néhány sor a regényből, amit írok, és amit szeretnék befejezni az év első felében, hogy a Nyári Napfordulónál már könyvként olvasni lehessen.

Az Amazigh Hercegnő – ez a regény címe.

Regény, amely Siwa homok-tengeréből bukkan elő, a homok emlékeiből. Regény, amelyben összeérnek a beavató utak, Nagy Sándor, Kleopátra, Jézus és Magdaléna útjai. Regény a Lélek-emlékeimből, Lemúria Őrzői Emlékezetéből.

Szeretettel osztom meg veled az ízelítőt:

“A férfi mozdulatlanul ült a lován, annyira egy volt a sivataggal, mintha ő maga és a lova is finom homokszemcsékből lett volna összeillesztve. A bőre a homok aranyával csillogott, homokszínű volt a ruhája és fején a kendő is. Ő maga volt a sivatag, testében laktak a homokdűnék titkai már évezredek óta. Egyidős volt a sivataggal, korát olyan nemességgel viselte, hogy az megállapíthatatlan volt. Megállt fölötte az idő, ahogyan elveszik az idő annak, aki életét a homok-tengernek odakínálja. Pár nap, és az idő semmivé lesz itt. Hát hogyne tűnt volna el számára, akinek ősei Lemúriát élték belül és a tóban, melyet újra és újra aranyba burkolt a nap és a homok, amely ölelte. Generációk hosszú sora lakott benne, apák és fiúk, akik életüket a homoktól kapták, egy volt velük, az összeset önmagában hordozta, olyan élően, hogy olykor azt érezte ebben a testben él már sokezer éve.

Sivatagi homok-arcában világított a szeme, amelynek színe, mintha az ég színével változott volna, aki belepillantott szinte beléveszett. Végtelen amazighmélység lakott a szemében, végtelen, mint az ég és a csillagok. Most éppen halvány-kékben játszó szeme beleolvadt az északi horizontba, látta, ami másnak még láthatatlan volt. Látta a szemével, a bőrével, teste egészével, minden sejtjével, Lényét felépítő összes atommal. Látta a Férfit, aki lovát dél felé fordította, és elindult a sivatag felé. Vele lépett és indult a serege.

Látta Őt már régóta, már azelőtt látta ezt a pillanatot, mielőtt a Férfi megszületett, látta mióta Lelke igent mondott erre a földi küldetésre a Világok közötti Térben, a Fény Angyalainak ölelésében. Látta és várta, végtelen türelemmel, ahogyan csak a Sivatag Harcosa tud várni, az, akinek az idő nem létezik, akiben minden idősík együtt létezik.

És, most, ahogyan a Férfi lovát dél felé fordította és megtette az első lépéseket a homok-tenger felé a Sivatag Harcosában felizzott a tűz, a szívéből indult a láng, mely végigizzott minden sejtjén. Finoman lobogó belső bizsergéssel izzott fel benne az öröm. Elkezdődött…A Férfi elindult, hogy Királlyá szentelődjék a sivatagi beavatásban.

A Sivatagi Harcosban izzó tűz lángra lobbantotta a homokot, izzani kezdett a sivatag, és az izzásra válaszoltak a Harcosok, a mozdulatlan homokdűnék életre keltek, hullámoztak, ahogyan a Harcosok gyülekeztek, hogy együtt köszöntsék a pillanatot, mely kinyitotta a beavatás útját. Összegyűltek a sivatag végtelen szegleteiből, ahogyan a szerte-szét táncoló homokot is egybe rendezi a szél. Összegyűltek, egy végtelennek tűnő vonalban sorakoztak fel egymás mellett. Nem szóltak, de mégis beszéltek, szavak nélkül is értették egymást, hiszen már ősapáik is így beszéltek egymással, és a Lemúrián maradt Őrzővel.

Az izzás, melyet most már az összes harcos szíve és emlékezete táplált végigtáncolt a homokdűnéken és között, elérte a pálmafák zöld tengerében pihenő homokszínű templomot, egyenesen a Papnő szívébe futott. A Sivatagi Harcos női felének szívébe, Lelkében vele egy Papnőjének szívébe. A Papnő elindult, megállt a Templom falának peremén, arcával és Lénye egészével észak felé fordult. Ugyanabba az irányba tekitett, mint a Harcosa. Harmadik szeme aranylóan világított homlokában, és a belőle kiáradó arany fény finom simítással áldotta meg a lábát a Férfinak, aki sorsa vonalát követve elindult.

Közben a Templom zegzugos folyosói és falai is életre keltek, mint a homokdűnék. Sorban bukkantak elő a Papnők, akiknek látása felelt nővérük harmadik szemében fénylő arany lángra. A Papnők kezei összeértek, ahogy felsorakoztak nővérük mellett a Templom falának peremén, mindannyiuk homlokában ugyanaz az arany láng világított, szíveik pedig izzón értek össze Harcosaik szívével.

Az Őrzők ünnepeltek, ünnepelték a pillanatot, amelyben a Férfi elindult…”

A regény megjelenését az Őszi Napéjegyenlőségre tervezem. Ára 3900Ft.

A regényt előrendelheted 3000Ft-os kedvezményes áron. Az előrendelést 1500Ft előleg befizetésével tudom elfogadni, a maradék összeg a könyv átvétele előtt fizetendő.

Megrendeléshez töltsd ki az alábbi űrlapot:


Hogyan szólíthatlak: *
Email címed: *
Teljes neved: *
Telefonszámod: *
Pontos címed: *