Tegnap skype-on chateltem a testvéremmel, és elmeséltem neki az elmúlt két hét történéseit. Csak ennyit mondott rá: „Úristen! Ez olyan, mintha a 100 év magányt olvasnám”. Tényleg arra a regényre is hasonlít – erről jut eszembe, hogy ideje újra olvasnom -, bár én magamnak úgy fogalmaztam, hogy olyan, mintha az életem egy Coelho regénnyé változott volna.

Már egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy hogyan jelennek meg körülöttem egy korábbi életem szereplői. Egy olyan élethez kapcsolódnak, ahol összegubancolódtak bennem és a Kedvessel a szerelmi szálak. Most újra sorra találkozom velük, hogy megtörténhessék a másképpen döntés és a félelem helyett a szeretet választása.

Két hete, péntek reggel azzal ébredtem, hogy egy szereplő még hiányzik, még nem jelent meg, de nemsokára meg fog. Másnap este a belvárosban üldögéltünk barátokkal, vízipipáztunk, és megjelent az asztalunknál egy járókerettel közlekedő öregasszony. Engem energetikailag pillanatok alatt megnyit a vízipipa, most is ez történt, én nyílni kezdtem, az öregasszony meg imádkozni kezdett a mellettünk lévő asztalnál. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem vagyok a testemben, minden végtagom helyén levegőt érzékeltem, két világ között lebegtem, és közben fizikailag nem éreztem jól magam. Elkezdtem magam visszalélegezni a testembe, az öregasszony pedig magához hívta Tamert, a „bátyámat” és számon kérte rajta, hogy miért külföldi nőt vett feleségül és miért nem egyiptomit. Ő azt válaszolta, ami az igaz, hogy barátok vagyunk és nem házastársak. Valahol két világ között lebegve is felismertem annak furaságát, hogy a semmiből megjelenő öregasszony odahozta azt a mintát, ami a Kedves nővérei között is megjelent a szerelmünk kapcsán. Ránéztem kedvesen és mosolyogva az öregasszonyra, és ő mérhetetlen és érthetetlen gyűlölettel nézett vissza rám. Persze annyira mégsem érthetetlen, ő volt annak a másik életnek a hiányzó szereplője, akinek érkezését pénteken megéreztem. De ez már csak másnap tudatosult bennem.

Közben viszont velem maradt egy jó adag szédülés, és vissza-visszatérő hányinger. Múlt héten szerdán meg is jegyeztem az egyik barátnőmnek, hogy azt érzem az öregasszony megjelenése az energetikailag abszolút kitágult állapotomban a felszínre hozta a tudattalan mélyéről azt a mintázatot, aminek ideje búcsút mondanom. Éreztem, hogy ez ki akar jönni belőlem, ezért van a hányinger.

Vasárnapra még egy csomó dolog bemozdult bennem, és vasárnap reggel jól fel is lázadtam Isten ellen. Nagyon haragudtam rá azért, mert a látomások – legalábbis egy része -, amiket küld, annyira mást mutatnak, mint a fizikai. Amikor ide eljutok ez számomra az abszolút mélypont. Régen sokáig benne is tudtam maradni, de mára már sokkal tudatosabb vagyok, ezért egy kis – bevallom jóleső – lázadozás után ismét megnyitottam magam a megadásra és bizalomra.

Hiszen, ahogy Marianne Williamson írja: „Ver a szívünk, a tüdőnk lélegzik, hallunk a füleinkkel, a hajunk folyamatosan nő. Nem kell létrehoznunk mindezt, mert egyszerűen csak történik. A bolygók keringenek a nap körül, a magokból virág lesz, az embrióból gyermek, és ehhez nincsen szükség a mi segítségünkre…Engedhetjük, hogy az erő, ami létrehozza a virágokat irányítsa a mi életünket is, vagy tehetjük ezt saját magunk…Az univerzumot irányító erőben való bizalom a hit…Hit az, hogy elhisszük az univerzum a mi oldalunkon áll és tudja mit csinál.”

És, ha szeretnéd ezt te is gyakorolni, akkor várlak téged áprilisban:

ELENGEDEM, MEGENGEDEM, BEENGEDEM Work-shop

2012. április 30. 18:00-22:00

A workshop alatt 5 meditációval utazunk végig az elemek elengedést, tisztulást segítő erején, 5 tanítást kapsz arról, hogy mit jelent a megengedés a mindennapokban és 5 beengedés állapotába érkeztető és ott megtartó gyakorlatot végzünk el. (A gyakorlatsort írásban is megkapod, és alkalmazhatod a mindennapjaidban.)

A work-shop részvételi díja 5900Ft. KEDVEZMÉNY! A te részvételi díjad csak 3500Ft, ha március 31-ig bejelentkezel és benne vagy az első tízben.

A részletekhez és jelentkezéshez ide kattints!

Ha a link nem lenne kattintható, akkor ezt másold a böngésződ címsorába:
http://www.vereskriszta.com/work-shopok/elengedem-megengedem-beengedem-work-shop/

De ezzel még nem ért véget a regényem folyása. Kedden a bátyán „véletlenül” Port Saidba utazott, mert aznap váratlanul kiderült, hogy oda kell vinnie egy ügyfelet. És ott nagyon meglepődött. Ugyanis összetalálkozott azzal az idős varázslóasszonnyal, akivel már előtte kétszer találkozott egy másik településen.

A varázslóasszony egy olyan igazi Castanedás alak. Apró, szigorú kinézetű, a két szeme mellé madár van tetoválva, az álla is tetovált, a fülében, az ujján, és a szemöldökében ugyanolyan gyűrűt visel. Van egy nagy kagylója, abba suttogja bele a kérdését az, aki útmutatást keres, majd a varázslóasszony összerázza az apró kagylóit és belőlük kiolvassa a választ a kérdésre, amit csak a nagy kagyló hallott.

A települések  messze vannak egymástól, ezért a bátyám annyira meglepődött a varázs-asszony láttán, hogy meg is kérdezte, hogy tényleg ő-e az. Az asszony igazi Castanedás varázslóként nem mondott semmit, csak nézett rá szigorúan. Majd a bátyám elmesélte neki, hogy két napja elvesztettem az Istenbe vetett hitem – eddig kétszer suttogott már a kagylóba velem kapcsolatban -, mire az öregasszony kiabálni kezdett vele, hogy ezt nem lehet, és türelmesnek kell lennem. Ezután a szőnyegtáskája mélyéről előkapart egy barna színű, arany csillogással meghintett rózsafüzért, megfürösztötte a homokban, belesuttogott és hozzávágta a bátyámhoz azzal a felszólítással, hogy hozza el nekem. Hozza el és mondja meg, hogy miközben pörgetem a gyöngyöket ezt ismételgessem: Ja Rab arrab el beid (Isten hozza közel azt, ami távol van). A bátyám fizetni akart neki, de a varázslónő nem fogadta el a pénzt, hanem visszahajította hozzá.

Szerda délután kaptam meg a rózsafüzért és az utasítást. Szerda este Kairó egyik villanegyedében tartottam meditációs estét, ott is aludtunk a barátnőmmel a lánya villájában. Teljesen jól voltam. Lefeküdtem és elalvás előtt végigpörgettem a szephát (rózsafüzért), miközben 33-szor elmondtam a kapott imát. Egy óra múlva arra ébredtem, hogy ki kell mennem a fürdőszobába, mert hányingerem van. Az éjszaka ezzel telt el, alvás-fürdőszoba-megszentelt hányás, a testem elemi erővel öklendezte fel azt a régi emléket és minden ahhoz kapcsolódó mintázatot, amiről már előtte egy héttel megéreztem, hogy menni akar.

Tegnap még teljesen gyenge volt a testem, lázas is voltam, szinte a teljes napot és éjszakát végigaludtam. Ma reggel már jól ébredtem, azzal, hogy pirítóst kérek és frissen csavart narancslét. És mivel az élet a tenyerén hordoz engem, a portás el is ment és hozott nekem másfél liter friss narancslét.

És azóta csak ámuldozom az életem Coelho regényes, „100 év magányos” történésein.

És ámuldozom a testem ismét megtapasztalt bölcsességén is. Mert, ha jóban vagy a testeddel, ha bízol benne, ha erőteljes, szeretette teli kapcsolódás van köztetek, akkor a tested mindig megmutatja, hogy éppen mire van szükséged és mivel tudsz magadnak segíteni.

A vízipipás, testelhagyós élményem közepette is pontosan tudtam a körülöttem kialakult riadalom közepén is, hogy csak a lélegzetemre és időre van szükségem, és jól leszek. Így is lett. Szerda éjjel is végtelen hálát éreztem a folyamatért, mert tudtam, hogy a testem értem dolgozik, még akkor is, ha nem annyira kellemes az élmény. Tegnap a bátyám riadtan kérdezte, hogy akarok-e orvoshoz menni. Mondtam, dehogy akarok, évek óta nem voltam, és különben is pontosan tudtam mire van szükségem: alvásra. Ahogy ma reggel is megmondta a testem, hogy mivel akarja magát táplálni az erőteljes tisztulás után: friss narancslével.

Bízhatsz a testedben. És az energiák egyre gyorsabb pörgésében, változásában fontos is, hogy bízz a folyamataiban és a Lelked hangjában, ami a Testeden át szól hozzád. Májusi szertartásomon ebben a kapcsolódásban tudsz megerősödni:

„A TESTEM TEMPLOM” –  Táncmeditációs Szertartás

2012. május 7. 18:30-21:30

„Testük volt a lélek bejárata, ösvény az Isteni részükhöz és én megérintettem energia-központjaikat gyengéd, gyógyító érintéssel. Elfeledték már, hogy milyen az, amikor a tudatosság irányít és milyen az, amikor test, érzelem, elme és szellem egyensúlyban rezeg. Azt tanulták, hogy az elmével irányítsanak, ezért rezgéseik nem tudtak kiegyenlítődni, ez okozta a félelmet és elválasztottságot, ez jelent meg a testükben betegségként és ezért jöttek hozzám. Előhívtam belőlük az életet, ez elmosta a félelmeket, egyensúlyt teremtett a különböző szintek között és a rezgések kiegyenlítődtek. A létezés mintázatának áramlását leheltem bele a sejtjeikbe, úgy, ahogy tanultam. Előhívtam belőlük a FÉNYT és az ÉLETET.” (Flo Aeveia Magdalena, Emlékszem az Egységre, Mária Magdaléna története)

Azzal utazunk a szertartáson, amiről Magdaléna beszél, amivel ő segítette a hozzá fordulókat. De tesszük ezt most úgy, hogy Te Magad leszel az, aki mindezt megteszed saját magaddal.

A szertartás részvételi díja 4500 Ft. KEDVEZMÉNY! Te részvételi díjad csak 2900Ft, ha március 31-ig bejelentkezel és benne vagy az első tíz főben!

A részletekhez és jelentkezéshez ide kattints!

Ha a link nem lenne kattintható, akkor ezt másold a böngésződ címsorába:
http://www.vereskriszta.com/szertartasok/a-testem-templom-tancmeditacios-szertartas/

Ehhez a bejegyzéshez a honlapomon hozzá is szólhatsz. Bármelyikhez! És örülök, ha megosztod velem a gondolataidat.

Szeretettel,

Veres Kriszta