Én Én Vagyok. Mit jelent ez? Legfőképpen azt, hogy semmi kedvem megfelelni mások elvárásainak, és semmi kedvem mássá válni, mint amilyen éppen vagyok, és máshogyan érezni, mint ahogy éppen érzek. Régebben hosszú időt eltöltöttem azzal, hogy ki mit gondol rólam, mit miért mond, és mit kéne tennem, hogy jobban szeressen. Most már a legkevésbé sem érdekel.

Mert saját magamat jobban szeretem annál, mint hogy ezzel töltsem az időt.

Nemrégiben volt egy felajánlásom, amiben a Végtelen Bőség Meditációkat adtam ajándékba hírlevelem olvasóinak, és azon ismerősüknek, aki szintén feliratkozott. Ehhez két különböző űrlapon kellett feliratkozni, amiből lett egy jó kis kavarodás, és hiába pontosítottam többször, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy mindkét embernek el tudjam küldeni a meditációt, mégsem sikerült ezt mindenkinek megtenni. Arra nem volt időm, hogy egyenként megnézegessem ki mi értett félre és hová iratkozott fel, és így csak azok kapták meg a meditációt, akiknek sikerült jó helyre feliratkozni. Volt olyan, aki erre úgy reagált, hogy hosszasan leírta, hogy mennyire csalódott bennem, és mennyire nem vagyok most már hiteles a szemében, és „büntiből” – ezt én teszem hozzá – most jól le is iratkozik.

Ez mind rendben van, nem kívánok másoknak megfelelni, ezért lehetnek enenvagyok1nyugodtan csalódottak akkor, amikor a felém irányított elvárásuk nem teljesül. Mert ennyi a csalódottság. Az arra adott reakciónk, hogy valami nem az elvárásaink szerint alakult. Emberekben már rég nem csalódom, bárki bárhogyan viselkedhet. De egy hete csalódott voltam az Univerzumban. Aztán jött Káli és segített kitakarítani magamból azokat a rezgéseket, amellyel a vágyam testet öltésének útjában állok.

Nem célom a szentté válás, úgy akarom élni az életem, ahogy jólesik. Hiteles sem akarok lenni, én egyszerűen vagyok, olyan, amilyen, ha tetszik rendben, ha nem tetszik az is rendben.

Itt van például az, hogy késős ember vagyok, sokszor még a saját programjaimról is elkések (hogy mostanában kevesebbet az csak annak köszönhető, hogy ott lakom, ahol a programokat is tartom). Néhány éve ez nagyon felidegesített valakit, aki járt egy tanfolyamomra, és felszólított, hogy mi lenne, ha átmesélném magam pontosra. De miért is? Nem így szeretném. Nem engem zavart a késésem, hanem őt, és ő nyugodtan átmesélheti magát oda, ahol nem zavarja. Amúgy az a mókás ebben, hogy ő ugyanúgy késős volt, csak nem fogadta el ezt magában, és ezért duplán idegesítette, hogy én meg lazán vagyok ezzel. Ja, amúgy az átmesélés működött, csak nem a pontosságba érkeztem meg, hanem egy olyan országba, ahol az egy óra késés még nem is tartozik a késés kategóriába. :-)

Tök felesleges azzal próbálkozni, hogy mást rábírjunk arra, hogy más legyen. Engem például nagyon zavar az, hogy az emberek sokszor gyávák felvállalni magukat, és követni az álmaikat. Nagyon nehéz azt végignéznem például azt, hogy, egy szerelem, amely a kiteljesedésbe ringathatna két embert, tengődik, azért mert nem mernek szembemenni a családi és szociális berendezkedéssel és nyomással. És ez persze nem teljesen igaz így, mert az a két barátom, akik most éppen ezzel kapcsolatban a gondolataimban vannak, szembemennek a társadalmi elvárásokkal egy szinten – nem is kicsin -, de a személyes életükben mégis haboznak meghozni azt a döntést, hogy lépjenek a saját boldogságukért.

Ez zavar engem, mert mindez lehetne tök egyszerű is, és számomra az is. Amikor a családom folyton bele akart szólni a személyes döntéseimbe, és állandóan cseszegetett azzal, hogy más legyek, beültem egy taxiba és elköltöztem, majd amikor ez folyt tovább, félévre eltűntem teljesen az életükből, mert az én életem az enyém. Ezt láthatja valaki önzőségnek, sokszor elő is kerül ez a megközelítés, amikor valaki arra akar zsarolni, hogy más legyél, mint amilyen vagy. Számomra egyszerűen csak annyit jelentett ez, hogy szeretem magam annyira, hogy a saját életemet élem, és határt húzok azokkal szemben, akik ebbe megpróbálnak beleszólni.

Ezt elmondtam a barátaimnak is, amikor a kapcsolatuk és szerelmük kiteljesedésének lehetetlenségéről beszéltek. De ők nem választják azt, hogy tegyenek a saját szabadságukért, hanem továbbra is a rabszolgaságot a családi elvárások felé. Ez engem zavar, de nem fogom őket csesztetni ezzel, mert az ő életük, és az ő döntésük.

És természetesen azt is tudom, hogy miért zavar ez ennyire. Mert hasonló mintázatok a Kedves életét is beárnyékolják, ami kihat az én életemre is. És itt van az elme trükkje. Mert az elme ilyenkor azt vetíti, hogy sosem fog megtörténni, amit szeretnék, ha ő nem változik meg, és ilyenkor az elme arra sarkall, hogy próbáljam őt megváltoztatni. Nem fogom, és nem próbálom, mert az az ő élete. És jobban szeretem magamat annál, hogy ilyen gyilkos és eltávolító játszmába belemenjek újra (volt olyan szakasza az életemnek, amikor belementem). Annyit viszont megtehetek, hogy magamból kitakarítom azt, ami ezt a helyzetet létrehozza az életemben, és közben tudom azt, hogy minden vágyam valós és az Univerzum akkor is utat talál annak fizikai valósággá formálására, amikor az elmém ennek nem látja a hogyanját. Soha senki megváltoztatására nem kell energiát pocsékolnunk azért, hogy az álmunk testet öltsön. Ennek tudása szintén önmagunk szeretete.

Sokkal egyszerűbb az életed akkor, ha szereted magadat annyira, hogy nem mások elismerésének, elvárásainak fogságában élsz, hanem úgy, ahogy te szeretnéd, ahogy ez jólesik. Ha szeretnéd ezt gyakorolni, akkor várlak nemsokára újra elinduló online kurzusomon, melynek részvételi díját most te határozod meg:

 „Szeresd Önmagad és mindegy…” Online Kurzus

indul: 2013. március 29.

Az ALAP-CSOMAG (3 hét * 3 tanítás * 3 gyakorlat * 3 hanganyag * 21 napi megerősítés) részvételi díja 6600Ft. KEDVEZMÉNY! Az ALAP-CSOMAGOT most azon az áron rendelheted meg, melyet 1500 és 6600Ft között jó szívvel ki tudsz fizetni, ha március 19-ig bejelentkezel!

„Csak úgy szabadulhatunk meg a szeretetlenségtől, ha elkezdjük felismerni saját értékünket. Ha önmagunkat értékesnek tartjuk, akkor mások is felismerik az étékeinket…Akkor érezzük mások szeretetét, ha magunkat szeretjük.” (Chuck Spezzano)

JELENTKEZÉSHEZ IDE KATTINTS!

Még egy adalék. Számomra mindennél fontosabb, hogy az éppen aktuális jóleső dolog mellett dönthessek. És ezért vannak olyan szerepek, amelyek nem nekem valóak, mert ezzel a hozzáállással nem vagyok rájuk alkalmas.

Egy ország vezetése szolgálat, ott nem azért van egy ember sem, hogy saját érdekeit szolgálja, hanem a népét. Én nem lennék alkalma ilyen szerepre, mert semmi kedvem önmagam félre rakni mások szolgálatáért. És éppen ezért nem is kívánok ilyen szerepbe lépni.

Vannak olyan emberek, akik vágynak egy népet szolgálni, mert ez számukra fontosabb, mint saját pillanatnyi jóérzésük. Illetve pontosítok, van olyan ember, akinek a szolgálat adja a jóérzést, aki ebben tud kiteljesedni, akinek ez nem lemondás, hanem öröm. Az országokat hosszú ideje nem ezek az emberek vezetik. Ideje, hogy ez megváltozzon. Ideje, hogy azok, akik a saját érdekeiket szolgálják, továbbálljanak. Mert nincsen baj a saját érdekkel, csak az a szerep, amibe tették magukat nem nekik való. Ideje, hogy azok álljanak az országok élére, akiknek ott a helyük.

Hmmm. Pont most ment el az ablakom alatt egy demonstráció. Mókás, hogy mennyire limitált az arab tudásom, de a forradalmi szlogeneket értem J

És nem tudom, hol vannak azok az emberek, akik szolgálni akarnak. De tudom, hogy vannak. A jelen pillanatban zajló forradalmakat azzal szokták támadni, hogy nincsen vezetőjük, és nincs felállított rendszerük, amit a régi helyére lehetne tenni. Lényegtelen elég azt tudni, amiért harcolnak, egy kontrol nélküli szabad világért. A régi rendszer összeomlásából fel fog szabadulni a hely, amit aztán betölthet az új. Az, hogy nem lehet pontosan látni az új rendszerét nem lényeges, a megfelelő pillanatban láthatóvá válik. És azok is előkerülnek majd, akiknek az emberek szolgálata jelenti az örömöt.

Továbbra is szívesen megajándékozlak Téged és ismerőseidet azzal a Kali vizualizációval, mellyel hívhatod a Mátrix illúzió-világának összeomlását és az új születését, kívül és belül.

IDE KATTINTS!