Odakint süt a nap, zöldek a fák, hónak nyoma sincsen. A karácsonyra utaló külső világbeli jelek a karácsonyfák, amikkel néhány egyiptomi ismerősöm lakásában találkozom (ez eleve furcsa érzés, mert már hetek óta állnak a fák, pedig a muzulmánok számára ez nem ünnep), illetve a karácsonyi égősor, amivel a szomszédos hotel tegnap feldíszítette a fákat. De belül mégis változik valami.

Ma reggel eszembe jutott a Kormorán Kalotaszegi hajnali zsoltára, ami nekem olyan karácsonyos, mert a Fényről mesél. Dúdolni kezdtem, fenyőillat és édes melegség áradt szét belül. Megpihentem benne.

Nem volt ez mindig így. Hosszú ideig nem tudtam mit kezdeni a Karácsonnyal. Az Istennő útjára lépve meg végképp nem, azt hittem azért, mert számomra most már a Téli Napforduló az igazi ünnep. Erről évekig meg voltam győződve. Kicsit haragudtam is a karácsonyra, mert elfedte a régi ünnepet. Később rájöttem, hogy mindegy, az a lényeg, hogy ünnepeljünk és kinyíljunk a Lelkünkben hordozott Fénynek.

A Téli Napforduló az év leghosszabb éjjele, a legsötétebb napja, és ezzel a Fény újjászületése is, mert fordul a kerék, és ismét hosszabbodnak a nappalok. Karacsony a régi magyar nyelvben azt jelentette, hogy a „sötétség fordulása”. Mindkettő ugyanarról mesél. A magunkban hordozott Fényre eszmélésről, és az onnan kapcsolódásról.

Valójában azért nem szerettem a Karácsonyt, mert túl sok kötelező kapcsolódott hozzá, és ezekhez semmi kedvem nem volt. Majd elengedtem azt, hogy mit kell vásárolni ajándékba, mit kell enni, hová kell menni, fenyőnek kell lenni. Elengedtem minden „kell-t”, és elkezdtem arra figyelni, hogy mire vágyom én belül, mi lesz számomra a valódi ünnep.

És mi az ünnep? Néhány éve ezek sejlettek fel, amikor a Károcsonyt hívtam: „Jégcsap, hóillat, a ködből felém repülő madár, fahéj, fahéj, fahéj, nedves agyag, lámpafényben szikrázva táncoló hópelyhek, kesztyű, pirítós, kinn a cuppogó eső, benn a meleg, a Duna vizébe olvadó hóesés, harkály kopogása, a mókus villanó farka, a lángokban az árnyékok tánca, omló selymek, engesztelő ajkak az arcomon, ölelő hangok térben lüktető spirálja, szívdobbanás, Cinnabon, egyedül a múzeum csendjében, a kőkori szobrok között, méhecske, csontok egymáshoz koppanása, a TeliHold felhő mögül elővillanó fehérsége, a tündérek vízfátylat igazgató tánca, nárdusolaj, a szeretkezés szaga, megadás, a felsejlő Avalon…”

És most ez tűnik elő, amikor a belül készülődő Karácsonyt figyelem: „A teraszról beszökő napfény, a sült édeskrumplit kiabáló hang, göndör fekete fürtök, órákig figyelhetők, ölelés nem szűnő, a pillanatból előbukkanó nap, porcukros, lekváros fánk, mindazok arca, akiket szeretek, a Nílus, amire a szívem hevülten dobog, Egyiptom, úgy, ahogy van, mindenestül, minden szépséggel és csúnyasággal, dobozokban finomság, teli az asztal, az úszómedence mellett egymás kezét fogjuk ismerőssel és éppen találkozóval, repülőtér, édesanya érkező, otthon szépülő, kaland, oázis, papnők homokban érzett lábnyoma, a bőröm alatt lüktető távoli életek, és a bizonyosság, hogy az élet szép és értem van, a Lelkek találkozása…”

Ünnep-pillanatok, ünnep-emlékek, ünnepi lélek-részek, melyek megjelennek, ha szívem templomának kapuját kitárva az ünnepet igézem. Megigézve, beléjük feledkezve áradni és növekedni kezdenek, emlékek, melyek összeölelkeznek az őket követő érzelmekkel, kavarognak és táncolnak, ahogyan a hópelyhek és a napsugár. Keringőznek a szívemben, majd vad tarantellát járnak, mely hirtelen átcsap a transzba merevedő, transzból áramló mozdulatok táncába, és ebbe a mámorító eksztázisba beleveszik az aggodalom, félelem, feszültség, lepattannak a szívet lezáró, védelmezőnek hitt lakatok és magam leszek az ünnep. A lelkem játszik, válogat, táncol a szívemből kiáramló ünneppel, hol jégcsap-ezüstbe, hol kairói megszentelt káoszba öltözik, hol kitárt szárnyú madárrá változik, majd köddé, majd piramisban visszhangzó énekké, aztán fahéj illatával tölti be a teret körülöttem, ő lesz a szeretkezés utáni verejtékcsepp, mely belesimul a vörös selyembe. Eggyé válik vele, ahogy eggyé válik lelkem és egész lényem az ünneppel, az EGY mindent betöltő jelenlétével, mely túlcsordul és árad, hogy még sok ünnepelni vágyó lelket tudjon megérinteni.

Kívánom neked is, hogy lélegezd ki azt, mit hogyan kellene, táncolj tova a Karácsony kell-jeitől, és idézd meg Lelked legmélyéről, hogy mit jelent neked ez az ünnep. Ne törődj azzal, mit hogyan kellene, csak nyisd meg a Lelked és öleld át onnan a Lelked Fényével mindazok Lélekfényét, akik utadat érintik, érintették, vagy érinteni fogják. Legyen ez az ünnep valódi. Fényre ébredős, Szeretetben megpihenős!

Online Elengedés Kurzusomat most kiegészíti egy Karácsonyt megszentelő meditáció és egy Új Évet megáldó rituális gyakorlat! ÉRKEZETT HOZZÁM ARRA VONATKOZÓ KÉRDÉS, HOGY MEGRENDELHETŐ-E KÜLÖN A KIEGÉSZÍTŐ CSOMAG. IGEN!!! A kiegészítő csomag kedvezményes ára 2000FT!

Ha pedig szeretnél tényleg újjászületni, elengedni mindazt, ami a szeretettől és az élet szépségeinek élvezésétől visszatart, akkor ajánlom figyelmedbe az Online Elengedés Kurzust, aminek eszköztárával kiléphetsz a múlt ismétlődéseiből, a bántó mintázatokból, a beszűkítő előítéletekből és átléphetsz a szeretetbe. A kurzus a  decemberi ÚjHoldnál indul, ami éppen Karácsony napjára esik, szép lehetőség ez arra, hogy meghozzuk a döntést a szeretetben gyökerező, és a szeretetből kibomló kapcsolódások és élet mellett. HOLNAP ÉJFÉLIG (december 13.) azon a részvételi díjon jelentkezhetsz, amit 3000Ft és 6600Ft között jó szívvel ki tudsz fizetni!

ELENGEDEM, MEGENGEDEM, BEENGEDEM – Online Kurzus Veres Krisztával

öthetes gyakorlati kurzus, hogy el tudd engedni a régit, és be tudd engedni az újat

indul: december 24-én, a Karácsonyi ÚjHold szeretet-energiájában

ALAP CSOMAG: 5 elengedés meditációs hanganyag * 5 tanítás a megengedésről * 5 beengedés gyakorlat

Az ALAP-CSOMAG részvételi díja: 6600Ft. AJÁNDÉK! Az alap-csomagot, most azon az áron rendelheted meg, amit 3000Ft és 6600Ft között jó szívvel ki tudsz fizetni! Ehhez csak annyit kell tenned, hogy részvételi szándékodat december 12. éjfélig jelzed!

A részletekhez és jelentkezéshez ide kattints!

Ha a link nem lenne kattintható, akkor ezt másold a böngésződ címsorába:
http://www.vereskriszta.com/online-kurzusok/elengedes-kurzus/

“Akármerre visz az utad, megtalállak téged! Lámpást adtál fáradt kezeimbe, hozzád szól az ének!”  (Kormorán, Kalotaszegi hajnali zsoltár)

Kívánom, hogy a Téli Napfordulón újjászülető Fény és a Karácsony szeretet energiája vezessen minket az úton, hogy bármerre is járunk, megtaláljuk magunkban hordozott Fényt és lámpásként világítsunk mások szeretet-keresésében!

Fekete-Kiss Sándorral közösen készített meditációs CD-inket a Lélek fényébe és erejébe vetett hit ihlette. Nagy öröm számunkra, ha a hanganyagok téged és szeretteidet is segíthetik a Lélek ösvényének bejárásában. Karácsonyi ajándékunk számodra az, hogy a CD-ket kedvezményes áron vásárolhatod meg!

A részletekhez és rendeléshez ide kattints!

Ha a link nem lenne kattintható, akkor ezt másold a böngésződ címsorába: http://www.vereskriszta.com/karacsonyi-cd-akcio/

És ha akarod hallgasd meg addig is a Kormorán dalát:

Ehhez a bejegyzéshez a honlapomon hozzá is szólhatsz. Bármelyikhez! És örülök, ha megosztod velem a gondolataidat.

Szeretettel,

Veres Kriszta