“Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: “Köszönöm”, az is elegendő lenne.” –mondta Meister Eckhart. És milyen igaza van. Néhány óra múlva felszállok a kairói repülőre, tele van a szívem hálával és szeretnék köszönetet mondani.

Gyönyörű három hetet hagyok magam mögött ismét. Köszönöm mindenkinek közületek, akikkel találkoztam a szertartások gyertyafényében, a work-shopok „aha élményeiben” és az egyéni gyógyítások szelíd lélek ringatásában. Végtelenül hálás vagyok azért a rengeteg szépségért, amit ismét megéltem a veletek való találkozásokban és végtelenül hálás vagyok az életemnek azért, hogy ebből a szépségből ismét elindulhatok a szívemben lüktető föld – Egyiptom felé -, feloldódni újabb kalandokban és lélekre csodálkozásokban.

Kívánom mindannyiunknak, hogy tegyük a hálát a mindennapjaink részévé, mert a sóvárgásból megérkeztet az életünkben máris jelen lévő csodák észrevételébe és ez még több csodára nyitja meg bennünk a kaput.

Az én életemben jelen lévő egyik legnagyobb csoda az, ahogy az Istennő Templom működik egy belső rendből az én távollétemben is. Csoda, ahogy előkerültek Angyal Hajnal gondoskodó kezei, amik szeretettel és szépséggel töltik meg a Templom terét, amit megérez aztán minden ide betérő. És csoda az is, ahogy a programok a Templomba rendeződnek, ahogy az energiatér megszólítja azokat, akik itt kívánják megosztani másokkal a Lelkükből kiáradó szépségét.

És csoda az is, ahogy az útjaink olykor elválnak egymástól, majd újra összetalálkoznak. Vidovics Ildikóval 2004-ben találkoztam először, akkor az Istennő Templom még gondolatban sem létezett. A Fényudvar indult útjára belőlem, és ebbe az elindulásba érkezett meg Ildikó a saját álmával, hogy a szabad tánc ajándékát elhozza az embereknek. Első lépéseimet, amivel a testemet elkezdtem kiszabadítani az elme korlátjaiból Ildikó mozgás-meditációin tettem, és aztán az Istennő felé hívó első lépéseimet is együtt tettem Ildikóval. Mert amikor belőlem előbukkant az első Istennő Fesztivál álma és kerestem ehhez társakat, egyértelmű volt, hogy Ildikót megszólítom ezzel, és akkor kiderült, hogy neki is volt egy álma. Egy éjszakai álom, amiben egy hang azt suttogta: „Mi, papnők találkozzunk.” Összetalálkoztunk a feledés ködéből előbukkanó papnői út csodáiban, miközben mindketten jártuk saját ösvényeinket az önfelfedezésben. És ezek az ösvények egy időre egymástól távolodtak, hogy aztán önmagunkban beérve, a kapcsolódás egy másik szintjén tudjunk összetalálkozni.

És ezt neked is mondom. Soha ne félj attól, ha valakivel, akit szeretsz távolodnak az ösvényeitek. Mert az csak a pillanatban tűnik távolodásnak. A folyók is futnak mindenfelé, felfedeznek tájakat, hogy azután összeölelkezzenek a tenger vizében és elmeséljék egymásnak a bejárt tájak csodáit. Velünk sincsen másképpen. És ugyanolyan szép elmerülni az ösvényeinkből kinyíló tájak felfedezésében, mint amilyen szép összesimulni újra azokkal, akik közben szintén felfedeztek és a felfedezésben tágultak a lényükben hordozott csodákra.

Ildikóval is ilyen volt az újra összetalálkozás, és külön öröm, hogy azt, ami azóta kinyílt a Lelke csodájából, most ismét a Templom terében osztja meg másokkal. Legközelebb péntek este. Sok szeretettel ajánlom neked is a zenében, táncban, és együttben való ringatózást, az évkör-aktuális energiájában való harmonizálódást ezen a pénteken, vagy bármelyiken (Ildikó kéthetente tartja ezt a programot az Istennő Templomban):

Szakrális körtánc Vidovics Ildikóval az Új Kezdetekért

2012. február 10. 18:30-20:00

 “Gyönyörű zenék, szívet-lelket melengető dallamok, testet átmelegítő ritmusok és egyszerű tánclépések segítségével tágulunk a határtalanságba.”

A programról részletesen ide kattintva olvashatsz!

Nagyon örülök, ha megosztod velem a gondolataidat ezzel a témával kapcsolatban. Vagy bármelyikkel.

 

Szeretettel,

Veres Kriszta