Olyan, mintha két világban élnék. Az egyik Egyiptom, a másik, ami bárhol máshol van, de nem Egyiptomban. Mindkét élet a tenyerén hordoz, áldásban lépek bárhová megyek, de bárhová megyek a szívem Egyiptomban marad. „Ez a sorsod. Soha ne menj el innen, mert nem leszel többé önmagad.” – írta nekem egy fiú, aki alig ismer. Igen. Tudom. Maktub – meg van írva…

Mi hozott ide – gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést egyiptomiak, amikor találkozunk. A HÍVÁS. Az, hogy egyszer csak azt éreztem, hogy itt kell lennem, hogy nem élhetek máshol, csak itt. Maktub – meg van írva…

Egy hete érkeztem vissza, és máris annyi minden történt, hogy teljesen beleszédültem…

Úsztattunk Angyal Hajnallal a Nílus vizében, vidéken megszentelt szexualitás elixírt. A Nílus partján mosó asszonyok és gyerekek nyújtották a kezeiket, hogy segítsék a határozatlan lépteinket a csúszós köveket, amelyek aztán megtartottak éneklés közben.

És itt ismét találkoztam Loával, a szépséges szemű sellőlánnyal. Már a múltkor is láttam őt. Vörös ruhában úszott a tíz év körüli kislány a Nílusban, és már akkor is azt éreztem, hogy a Lelkében sellő. Loa most is ott volt, mosott, és közben nézett és mosolygott. Mintha egy láthatatlan szál kötne minket össze, valami, ami újra és újra hívja a pillantásunkat találkozni. Loa hazaindult a ruhákkal, és közben megállt beszélgetni, körénk gyűlt a többi gyerek is, szépek voltak, csillogó szeműek. Várják, hogy újra visszamenjek.

Megismerkedtem Monával is, a kairói utca egyik kislányával. Az utca leánya, és annyi élet van benne, hogy jut belőle bőven a Borsa kávéházaiban vízipipázó összes vendégnek. Monának gyönyörű arca és mosolya van, ha rosszkedved van tutira felvidít, és ha éppen nem tudod, hogy milyen gombokat nyomjál meg a hiper-szuper modern telefonodon, bízhatsz benne, hogy ő egy pillanat alatt elővarázsolja azt a programot, amit keresel.

Énekeltem ismét Allah neveit a Nagy Piramis kamrájában, gyönyörködtem Kairó rejtett részeiből előbukkanó szépségekben, nevettem Mr Ghazellel, az egyik kávéház pincérjével, akit szinte lehetetlen lefényképezni, mert a nevéhez méltón, olyan gyorsan szökdécsel a vendégek között, mint egy gazella. Végigkóstoltam újra a kedvenc ételeimet, és közben még arra is maradt idő, hogy megállítsuk Angyal Hajnallal a teljes forgalmat a belváros egyik többsávos utcájában, amiért az egyik autó vezetője meg is tapsolt minket.

És ami most leginkább bennem visszhangzik, az az Al Hisseneya negyed egyik kávéházában elfogyasztott tea. Kairó egyik szegény negyede, lepusztult, koszos kávéház, ami mégis fényesen ragyogott a helyiek nyitott szívétől és a szeretettől, amivel fogadtak. Kérés nélkül készült a tea, átölelt a tulajdonos édesanyja, beinvitáltak a pult mögé, kaptam rövid oktatást a forróvíz kitöltéséből, és megígértem, hogy visszamegyek a kinyomtatott fényképekkel. Ezt imádom Egyiptomban. Is. Ezeket a pillanatból kinyíló váratlan helyeket, helyzeteket és összetalálkozásokat. Az élet valódiságát, ami átölelt ebben a kávéházban, a néni ráncos kezében, és a pincér foghíjas mosolyában.

Szeretném elmesélni azt, amivel Ízisz földje minden pillanatban ölel, de nem tudom leírni. Nem elegek a szavak arra, hogy visszaadjam azt az egy életre is elég élményt, ami itt rám talál egyetlen nap alatt. Nem tudom visszaadni azt, hogy milyen végigmenni a belváros utcáin, hogy milyen a Borsa kávéházaiban üldögélni, édes tejberizst kanalazni, és közben találkozni több tucat őrült karakterrel.

De talán megérzed mégis, és lehet, hogy az érzés megszólít benned is egy vágyat arra, hogy megtapasztald mi az, amit Egyiptomnak a te Lelkedből felnyitna.

Várlak Téged, egyedül, pároddal, barátaiddal, ha hallod a Nílus vizének dalát, ha érinti a Lelked a vízililiom illata, ha alámerülnél Egyiptom földjének varázslatában máshogyan:

LÉLEK-UTAZÁS EGYIPTOMBAN

Ha szeretnél egyedül, vagy másokkal Egyiptomba utazni, és felfedezni egyszerre ezt a földet és a Lelkedet, írj nekem. Írd le, hogy mi az, ami hív, mi szólít, mit vágysz megtapasztalni. A leveled után hangolódom rád  (és társadra, társaidra, ha vannak), és a lélek-szintű hangolódás után elküldöm neked az utazás tervét (javasolt útvonallal, szállásokkal, költségekkel). És aztán már csak annyi a dolgod, hogy megérkezz, odaadd magad a kalandnak – amelyhez javaslok egy tervet, de megengedjük azt is, hogy ezt a vázat a pillanat alakítsa – és a Lelkedben ébredő visszaemlékezésnek.

(Ahogy írtam egy személyt is tudok fogadni, de a költségek megoszlásának szempontjából szerencsésebb a legalább két-három fő.)

Ha olvasnál még Egyiptomról, akkor ide kattints!

Az Egyiptomi Lélek-Utazásra ezen az email címen tudsz jelentkezni: kriszta@vereskriszta.com