“Minden egyes tapasztalás, amit a Szerelem erejéből átéltem a különböző idősíkok szerelmes találkozásaiban,  táplálta saját vágyamat arra, hogy átöleljem annak testét, aki még sosem öltött eddig testet. Bár én ismertem a Csillagokban lakozó Lelkét úgy, mint saját Lelkemet. Ő volt az én Lelkem csillagfényben tükröződő másik fele, és én voltam az Ő Lelkének azon része, aki már testként is tapasztalta magát.

Vágyam táplálta az ő vágyát, hogy egyszer majd elinduljon vándorútra Csillag-otthonából és megmutassa magát formában is. Vágyunk hívta közelebb és közelebb az időt, amikor majd újra-egyesülnek Lelkeink a formák világában és testként is összeérünk. Mária Magdalénaként és Jézusként.

És vágyunk így lesz eszköze annak, hogy beteljesítsük a küldetésünket. Saját testet öltésünkből és Szerelmünkből kaput nyissunk, melyen keresztül Lemúria valósága sűrűsödni kezd és fantázia-képből mindennapi valósággá válik.” (Veres Kriszta, Az Amazigh Hercegnő)

Teljesen elveszett számomra az idő, nehezen tudom követni, hogy a hétnek melyik napján járunk, hányadika van, az is elveszett, hogy mióta vagyok itt az Édenkertben, Egyipomban, a Földközi tengernél. Talán két hete. Igazából nem is fontos mennyi ideje, mert örökké így szeretnék létezni, még akkor is, ha fizikailag nem itt leszek. Azért jutott eszembe az idő, mert láttam mások Nyári Napfordulós írásait, és rácsodálkoztam, hogy hogy eltelt a hónap, meg arra is, hogy nem érzem, hogy különösebbet kívánna tőlem ez a nap. Aztán a következő percben minden megváltozott…

„Szép az, ahogy egy nő él. A szépség belül lakik, és nem a tükörben. A kérdésem nem az, hogy „mit akarsz tenni a hajaddal?”, hanem az, hogy „mit szeretnél tenni az életeddel”. Mert az a szép. Amikor belépsz a szobába és ott hagyod az emlékedet. Amikor senki sem néz, de minden szem lát. Ez a szép.”

A Ramadán egy holdhónapig tartó böjtje mindig mély változásokkal szokott megajándékozni, melyet aztán örömmel adok tovább és osztom meg azokkal, akiket a megérkezett tanítások megszólítanak. Két hete kezdődött a Ramadán és a böjttel felszabaduló tér elkezdte felszámolni bennem a korlátokat, amiket a bőség tágulása elé állítok.

“– Engedje meg, hogy bemutassam Jézus Krisztus és Mária Magdolna egyetlen lányát, Sára-Támárt. A franciakirályi dinasztia megalapítóját, egyben a mi ősanyánkat…

– Hallja a galambokat? Sára-Támár, a tiszta szív jelképei. Később a leszármazottjai, a katárok is a galambot választották jelképükké.

– Ezért akarta kiirtani az egyház a katárokat?

“Így váltunk mi is részévé az Isteni tervnek, mely válaszolt az emberiség Lelkének Lemúria utáni vágyakozására. Én Márá, aki megszületek majd az emberiség egésze számára érzékelhető földi valóságba és ismernek majd Mária Magdalénaként. Megszületik csillagok között lebegő Szerelmem és Társam is, aki ismernek majd Jézusként. Kettőnk közös földi útja és megszentelt párossága utat nyit majd sok, emberként létező Léleknek a Krisztus tudatossághoz és Lemúria látható valóságba emeléséhez.” (Veres Kriszta, Az Amazigh Hercegnő)

A Szexuális Energia az egyik legszentebb erő, ami létezik, és a legnagyobb is.És ez az az Erő, amivel a legtöbbet éltek vissza, és élnek ma is vissza, és a legnagyobbat lehet bukni általa a szellemi úton.

“…az Őrzők ünnepeltek. Ünnepelték a lépéseket, melyek kinyitották a kaput ahhoz, hogy én, MáRá, az Őrzői Emlékezet testet, látható formát öltsek majd Mária Magdalénaként.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen újra élővé kellett válnia a Király és Királynő beavató útjának, a Férfi-Női tengelynek, mely Kemet  földjének egyensúlyát tartotta. Ki kellett nyílnia az ősi ösvényeknek, hogy Férfi és Nő újra összeérjen a Teremtésben EGYként.” (Veres Kriszta, Az Amazigh Hercegnő)

“Mindannyiunknak ragyognunk kellene, ahogy a gyermekek teszik. Arra születtünk, hogy rajtunk keresztül megnyilvánuljon Isten dicsősége, amely bennünk van.”

„Ha igazán el tudunk engedni, akkor meggyógyulnak kapcsolataink és a múltunk befejezetlen történetei. Problémáink többsége olyan életterületekhez kapcsolódik, ahol félünk az elengedéstől és attól, hogy továbblépjünk egy másik szintre…Amikor elengedünk, akkor növekszik a szeretet.” Chuck Spezzano