“Látta Őt már régóta. Már azelőtt látta ezt a pillanatot, mielőtt a Férfi megszületett, látta mióta Lelke igent mondott erre a földi küldetésre a Világok közötti Térben,  a Fény Angyalainak ölelésében.  Látta és várta. Végtelen türelemmel, ahogyan csak a Sivatag Harcosa tud várni, az, akinek az idő nem létezik és akiben minden idősík együtt létezik.

Akhenaten Fáraó a városát messze a Sivatag mélyére építette a városát, távol az akkori Egyiptom minden fénylő városától. AketAton – Aton Horizontja – ez volt a szépséges, új város neve, ahol a Templomok falai nyitva voltak, hogy befogadják a fényt, melyet Aton, a Napkorong ad. A házak között szépséges kertek virágoztak, itt fürdőztek a Fényben azok, akik követték ide az új városba a Fáraót. A Fénylő Atlantisz Királyt, akinek küldetése volt az emberek figyelmét az anyag mögötti valódira visszahívni és összekapcsolni őket az Erejükkel, melyet a papság bitorolni akart.

“Ó Mester, hadd legyek tanító, vezetve őket egyre feljebb, míg egymás számára fénnyé válnak. Megszabadulva az éj sötét fátylától, mely körülöttük van, hadd szítsam a tüzet az emberekben. Felvezetett ezután a Templomlakó. És újra emberek között találtam magam, tanítva és megmutatva a bölcsességet, én a fény sugárzója, emberek között a Nap.”

“Én vagy Ő, aki mindig volt, van és lesz. Halandó fátylamat még fel nem lebbentette.” – Saisban, az Ősi Egyiptom egyik városának Ízisz Szentélyében volt olvasható ez a felirat.

Az idén az Őszi Napéjegyenlőség szeptember 22-re esett, aznap este volt első Lélek-regényem (Az Amazigh Hercegnő) szertartásos könyvbemutatója. Az Őszi Napéjegyenlőség a föld ünnepe, a testet öltésé, nagy áldásnak éltem meg, hogy könyvem ebben az energiában öltött testet. Igazából számomra varázslatos együtt-állásokban. A 22-es szám erőteljesen kapcsolódik Mária Magdalénához, július 22. Magdaléna Ünnepe, május 22. Szent Sáráé, akit sokan Magdaléna és Jézus gyermekének tartanak. Csütörtökön tértem haza a Magdaléna Nyomában Szakrális Utazásról, Avalonból és Dél-Franciaországból. Regényem egyik szála szintén Mária Magdalénához kapcsolódik.

Nagy Sándor, Kleopátra, Mária Magdaléna. A tér-idő különböző pontjain éltek fizikai testben,  a sorsuk mégis összefonódott a sivatagban. Lépteik talán összeértek a Siwa Oázisát ölelő homoktengerben, a pálmák között, a homokban rejtőző medencék vizében, és az Orákulum Templomában.

„Egyesítettük a szíveinket és repültünk keresztül az Univerzumon, újra hitet tettünk Isten, az emberiség és egymás mellett.  Új szikra járta át a tudatosságunkat, átélésünk intenzívebbé vált, és ez varázserőt vonzott felénk. A felismerés és az erők egyesítésének pillanata volt ez. Férfi és Nő egy erővé váltunk. Nő és Férfi igazságának egyesítése elhozta az egyensúly erejét az Egységbe.” (FloAeviaMagdalena: Emlékszem az Egységre, Mária Magdaléna története)

„Az első menstruációval a lány lépést tesz a bölcsesség felé. A menstruáció évei során a nő gyakorolja a bölcsességet. A menopauzával pedig ő maga válik e bölcsesség erejévé.” (indián bölcsesség)

“Énekeltem a Lélek-dalát éjjel és nappal, mert egyre nagyobb szükség volt arra, hogy emlékeztessem a testben járó Lelkeket arra, hogy minden forma a Forrás teremtő szeretetéből születik, és ezért EGY. Énekeltem, hogy erőt adjak azoknak, akik velem együtt emlékeztek és őrizték Lemúria valóságát odakint a Mátrix sűrű illúziójában. Énekeltem, hogy ébresszem az Alvókat és tápláljam azokat, akik Ébren Őrzik a Lélek valóságát.”

“A régészeti ásatások például több ezer aranykincset találtak a kelta korszakból Nagy Britannia akkoriban szentnek tartott tavaiban.” – Barbara Wider írja ezt, amikor a pénz történetéről beszél A pénz:szeretet című könyvében.