Mária Magdalénától: „Az Istennőt hívtam az életembe, mert lánygyermekként szükségem volt az ajándékaira, tudtam ő tud megtartani az időben és térben úgy, hogy esik se hasson rám. Megismételtem, úgy ahogy elmagyarázták nekem: Szellem vagyok, és mindig az leszek, nem hatnak rám az emberi törvények és az igazság emberi értelmezései.”

Ezen a szertartáson Magdaléna eszenciájával kapcsolódunk képeken, hangokon, meditáción és érintésen keresztül. A belül élő Magdalénát ébresztjük a Vele való találkozáson, rituális olajozáson, táncon és a bennünk szunnyadó erőbe lépésen keresztül.

„Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.” (Wass Albert, Mese az erdőről)

„…egy új világ nyílik előtted és a Föld minden lakója előtt. Egy új holnap vár. Semmi sem lesz többé ugyanolyan, mint volt. Sem a pénzügyeid, sem a politika, sem a munkád, még az sem, ahogy a spiritualitást érzékeled – mindez változik…és továbbra is változni fog. Egyetlen kérdés maradt: társ-teremtője leszel ezeknek a változásoknak, vagy csak valaki, akire ezek a változások hatnak.” (Neale Donald Walsch)

“ha az élet valóra váltja a legszebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom véget ér.” (részlet az Alkonyat című regényből)

Amikor valami új kezdődik az életünkben örülünk, és amikor véget ér szomorkodunk, fájdalmat érzünk, olykor szenvedünk, máskor haragszunk is. Pedig ahogy az Alkonyat vámpír fiúba szerelmes emberlánya mondja: Nincs mit megbánnod, ha az álom véget ér. Mert helyet ad egy újabb álomnak.

Ismét gyönyörű élménnyel ajándékozott meg a Lélek-Összekapcsolás. Pár napot Kairóban tölt az egyik barátnőm kuvaiti ismerőse és egy gyógyítás-sorozatot kért tőlem. A ma elhozott problémájáról kezdett beszélni, és szinte azonnal megjelent a térben az édesanyja energiája. Ő mindig gyengének látta, és miközben erről beszélt betöltötte a teret az édesanyja ereje, amit ő nem vett észre eddig.

“Ha már nem evezel az áramlattal szemben – ha elengeded az evezőket, és ellazulsz természetes Jólétedben -, a mindig bővülő éned és összes vágyad teljesülése felé haladó Áram elvisz vágyaid teljesüléséhez.  Az a meggyőződés, hogy le kell győznöd valamit, önmagától szembefordít az áramlattal. Ha megérted, hogy minden vágyad könnyűszerrel megvalósulhat, önmagában az áramlat irányába fordít.” (Esther és Jerry Hicks)

Valahányszor arról beszélek, hogy a szenvedés, fájdalom nem szükségszerű része az életünknek vannak emberek, akik ezen felháborodnak. Azt szokták mondani ilyenkor, hogy miért akarom én azt mondani, hogy ezek nem léteznek. Miközben eszemben sincsen ezt mondani, hiszen minden van, amire gondolni tudunk. Éppen ezért minden szabadon választható, mert a gondolatainkat mi választjuk meg.

Szeretnél egy olyan Világban élni, ahol nincsen háború, ahol béke van és szeretet? Mostanában sok embernek felteszem ezt a kérdést, és általában háromféle reakcióval találkozom. Vannak azok, akiknek a válasza igen és ugyan vannak kétségeik, de tudják, hogy pont ennek a csodálatos átalakulási folyamatnak a részesei és teremtői vagyunk. Vannak olyanok, akik szeretnék ezt a Világot, de azonnal elkezdik magyarázni, hogy miért nem történhet meg.

Mi hozott ide – kérdezte tőlem tegnap Islam, egyiptomi reiki mester és coach, akivel már többször összetalálkoztam különböző spirituális összejöveteleken. Nem tudom – válaszoltam – visszahívott ez a föld. És tényleg, október végén azzal mentem haza, hogy nem fogok ideköltözni, és két hét múlva másra sem vágytam, csak arra, hogy Kairóban élhessek. És a hívás erős volt, felül írt minden logikát. És most itt vagyok. Minek? Élni a pillanatot.