Azt hiszem, hogy szinte mindenki hallotta már azt a példát, hogy a fél pohár vizet ugyanúgy láthatod félig telinek és félig üresnek. Mindkettő állítás ugyanarról a fél pohár vízről beszél. Mindkét állítás ugyanarról a valóság-szeletről beszél, mégis másfajta valóságot tükröz. Mert a valóság a látásmódod szerint változik. Ha ezt tudod, és alkalmazod, erőteljes eszköz van a kezedben a valóságod tetszés szerinti alakítására.

Teremts meg mindent az életedben, amire vágysz! = Vedd észre, hogy már abban a pillanatban a tiéd, hogy a vágy megjelent.

Tavaly novemberben elhatároztam, hogy életem nagyobb részét Egyiptomban szeretném tölteni, és ehhez voltak jól megalapozott terveim. A terveim januárban elkezdtek dugába dőlni, és február második hetére semmi biztos nem maradt a kinti életemmel kapcsolatban. Csak a hívás, hogy menjek. A bizonytalanságot láthatjuk úgy, hogy nincsen semmi. De láthatjuk úgy is, hogy bármi lehet.

Mária Magdalénától: „Az Istennőt hívtam az életembe, mert lánygyermekként szükségem volt az ajándékaira, tudtam ő tud megtartani az időben és térben úgy, hogy esik se hasson rám. Megismételtem, úgy ahogy elmagyarázták nekem: Szellem vagyok, és mindig az leszek, nem hatnak rám az emberi törvények és az igazság emberi értelmezései.”

Ezen a szertartáson Magdaléna eszenciájával kapcsolódunk képeken, hangokon, meditáción és érintésen keresztül. A belül élő Magdalénát ébresztjük a Vele való találkozáson, rituális olajozáson, táncon és a bennünk szunnyadó erőbe lépésen keresztül.

„Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.” (Wass Albert, Mese az erdőről)

„…egy új világ nyílik előtted és a Föld minden lakója előtt. Egy új holnap vár. Semmi sem lesz többé ugyanolyan, mint volt. Sem a pénzügyeid, sem a politika, sem a munkád, még az sem, ahogy a spiritualitást érzékeled – mindez változik…és továbbra is változni fog. Egyetlen kérdés maradt: társ-teremtője leszel ezeknek a változásoknak, vagy csak valaki, akire ezek a változások hatnak.” (Neale Donald Walsch)

“ha az élet valóra váltja a legszebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom véget ér.” (részlet az Alkonyat című regényből)

Amikor valami új kezdődik az életünkben örülünk, és amikor véget ér szomorkodunk, fájdalmat érzünk, olykor szenvedünk, máskor haragszunk is. Pedig ahogy az Alkonyat vámpír fiúba szerelmes emberlánya mondja: Nincs mit megbánnod, ha az álom véget ér. Mert helyet ad egy újabb álomnak.

Ismét gyönyörű élménnyel ajándékozott meg a Lélek-Összekapcsolás. Pár napot Kairóban tölt az egyik barátnőm kuvaiti ismerőse és egy gyógyítás-sorozatot kért tőlem. A ma elhozott problémájáról kezdett beszélni, és szinte azonnal megjelent a térben az édesanyja energiája. Ő mindig gyengének látta, és miközben erről beszélt betöltötte a teret az édesanyja ereje, amit ő nem vett észre eddig.

“Ha már nem evezel az áramlattal szemben – ha elengeded az evezőket, és ellazulsz természetes Jólétedben -, a mindig bővülő éned és összes vágyad teljesülése felé haladó Áram elvisz vágyaid teljesüléséhez.  Az a meggyőződés, hogy le kell győznöd valamit, önmagától szembefordít az áramlattal. Ha megérted, hogy minden vágyad könnyűszerrel megvalósulhat, önmagában az áramlat irányába fordít.” (Esther és Jerry Hicks)