„Valahányszor egy, az életre szokásszerűen mondott nemből igen lesz, valahányszor megengeded ennek a pillanatnak, hogy úgy legyen, ahogy van: időt és egót is feloldasz” (Eckhart Tolle, Új Föld)

Tavaly szeptemberben, amikor elment a Kedvesem a Láthatatlan szinte azonnal beszélni kezdett hozzám és hamar megértettem, hogy ez nem a vége a Szerelmünknek, sőt a Lelkem útja pont az, hogy bízzak és kivárjam az átrendeződést. Az elmém viszont folyamatosan türelmetlenkedett és lüktetett bennem a kérdés, hogy mikor történik ez meg.

Amikor csináltam erre a helyzetre egy Megengedés- Állítást, akkor is az időt választottam egyik szereplőnek. Érdekes volt figyelni, ahogy az állításban minden könnyedén a helyére került, ahogy a Kedvesemmel össze-értünk a szépséges szerelem-állapotban, de mindehhez az időnek semmi köze sem volt. Az idő teljesen kilépett az állításból, és csak úgy sétálgatott önmaga kedvére.

Ez így elég egyértelmű üzenet volt, de az elmém mégis nagyon nehezen tudott leszakadni az idő dilemmáról. Ami újra és újra kivitt a jóérzésből, a bizalomból és megengedés-állapotból az az a visszatérő kérdés volt, hogy ’mikor történik már valami’. Mert a finom-energiák szintjén sok minden történt, de a fizikai semmit sem tükrözött vissza ebből. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem született bennem az idővel kapcsolatos teljes megadás, és meg nem érkeztem oda, hogy ezt az egész mikor dolgot Isten kezébe helyezem. Abban a pillanatban minden felgyorsult az addig állni látszó fizikai szinten, mindaz, ami addig a Láthatatlanban volt látható hirtelen elkezdett átfolyni a Látható Világba. Míg végül a Semmiből, teljesen váratlanul, egy pillanat alatt előbukkant az újra összetalálkozás, és a szerelmes eggyéválás is.

És azt már csak utólag értettem meg, hogy milyen isteni bölcsesség húzódott meg az időbeli rendezés mögött. Mennyire minden abban a pillanatban történt, amikor annak leginkább helye volt, amikor minden megérett arra, hogy az, ami a pillanatból kibomlott tökéletes legyen.

Szeptemberben egy olyan szertartásra várlak, ahol Te is megerősítheted a pillanatba vetett hitedet:

„Van Időm” Szertartás az Istennő Templomban

2012. szeptember 25. 19:00-21:30

Ezen a szertartáson az időtől való függésünket, és az ebből eredő szenvedés mintázatokat engedjük el. Elengedjük azzal kapcsolatos ellenállásainkat, ami éppen történik, megpihenünk a pillanatban, és megerősítjük
az Isteni rendezésbe vetett bizalmunkat és hitünket.

Az „Van Időm” Szertartás részvételi díja 4 500 Ft. KEDVEZMÉNY! A Te részvételi díjad csak 3900Ft, ha szeptember 22-ig bejelentkezel és benne vagy a következő 10-ben!

Jelentkezéshez töltsd ki az alábbi űrlapot:

Hogyan szólíthatlak?: *
Email címed: *
Teljes neved: *
Telefonszámod: *
Pontos címed: *